, (szín-ěs) mn. tt. színěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Aminek határozott, megkülönböztetett szine van; nem halavány, nem elmosódott, megfakult szinű; bizonyos szinre festett. Ellentéte: színtelen. 2) Tettetett, ál szinű. Színes ok. Színes barátság. Jobb a tisztességes háboruság, mint a színes barátság. (Km.). Színes nyomoruság (Pázmánnál). Színes szíves am. tettetésből szíves.