, (zúny-og) fn. tt. szúnyog-ot, harm. szr. ~ja. Többféle fajú rovarnemzetség, vékony átlátszó hártyaszárnyakkal; sudár karcsu testtel, aránylag hosszu lábakkal, és szipolylyal ellátva, melylyel érzékenyen böknek, és vért színak. Különösen azon faj, mely nedves, vizenyős helyeken szeret tanyázni, s kivált estve felé szállong, zizegő hangon szól s az embert s más állatokat csipkedéseivel gyötri. (Culex pipiens.). Csipik a szúnyogok. Szúnyognak vérét csöbörrel nem vehetni. (Km.). Szúnyogot megszüri, s a legyet elnyeli. (Km.). Az éh szúnyog jobban csíp. (Km.). Hasonlatilag jelent soványat, aránylag igen vékonyat. Olyan mint a szúnyog. Szúnyog lábu. Nevét valószinüleg tompa zunyogó, zumogó hangjától vette, s képeztetésre hasonló a balog, gyalog, horog, hályog, tályog, vályog szókhoz. A Szúnyog és Szúnyogdi helységek hihetőleg ezen rovarokról neveztettek el. Rokon hozzá Vámbéry szerént a csagataj szunak (darázs), szingek (légy), az oszmanli-török szinek (légy), szivri szinek (szúnyog, szószerént: hegyes légy).