, (szak-mány) fn. tt. szakmány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kiszabott munka, melyet bizonyos időben, vagy határozott darab szerint szoktak többnyire csak szóbeli szerződés szerént kialkudott bérért végezni, pl. midőn az aratókat holdak, táblák, a kaszásokat nyilasok szerént, az erdei favágókat ölek szerént, a szénégetőket a szén mérője szerént stb. fogadják fel és fizetik. Szakmányban kapálni, aratni. Szakmány szerént fizetni a munkásokat. Némi eltéréssel: szakvány. Gyökben rokon szegődik szóval.