, (szak-og-at-ott) mn. és fn. tt. szakgatott-at. 1) Általán, szakokra tépegetett, vásott, koptatott; hézagosan elválasztott; töveiről kihuzdalt, szárairól letördelt, lecsipdesett stb. Szétszakgatott kötelek, húrok. Megszakgatott töltés. Elszakgatott ruha. Kiszakgatott kender, gyom. Leszakgatott virágok, falevelek. 2) Mint fn. jelent csuszaféle tésztaételt, melyet a gyúrt tésztatömegből ujjakkal, vagy néha, mint a gánczát, késsel is szakgatnak ki, mely ha kisebb darabkákból áll, csipedett v. csipkedett v. csipegetett a neve. Turós szakgatott.