, (szak-og-at-ás) fn. tt. szakgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, vagy erőszakos hatás, mely valamit szakokra tépeget, szétválaszt, vásítgat, rongyosít, tartalékjától elvon, likassá, hézagossá tesz stb. V. ö. SZAKGAT. 2) Átv. csúszos nyavalya kórjelensége, melyet a szenvedő úgy érez, mintha inait, izmait szakgatná valami. Karok, lábszárak, fogak szakgatása. Különbözik tőle a csipedés v. hasrágás, nyilalás, öklelés v. szúrás.