, (szak-asz-t-ott) mn. tt. szakasztott-at. 1) Általán, minden, amit szakaszokra választottak, téptek, vásítottak, koptattak stb. V. ö. SZAKASZT. 2) Átv. oly hasonló valakihez, vagy valamihez, mintha azzal egészen egy, s belőle vétetett, s választatott volna el. Szakasztott olyan, mint az édes apja. Szakasztott képe az édes anyjának. Ez a fegyver szakasztott mása az enyémnek. Ezen fogalmi viszony rejlik a hasonló szóban is, melynek gyöke azon has, honnan hasad, hasít származtak.