, (szil-ony) fn. tt. szilony-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Gegő Nicephor szerént a székelyeknél Csikszékben am. olvadás után keménynyé fagyott, cserepes fölszinű hó, midőn t. i. téli meleg után fagy következik. (Tájszótár). Kriza J. szerént Udvarhely székben am. hasogatott apró porongy vessző, melylyel az abroncsot összekötik. Ezen értelemben egyezik szirony szóval V. ö. SZIL, (1); és SZIRONG.