, (szin-t-es) mn. tt. szintes-t v. ~et, tb. ~ek. A valódihoz hasonló, mely úgy tekintetik mintha valódi volna; leginkább a jogtudományban használt kifejezés, pl. szinteskötés, elővélt megegyezésből származott jogviszony, ilyen és hasonló elvek nyomán: más kárával senki sem gazdagodhatik; mindenkiről vélelmezhető, hogy akarja azt ami neki hasznos vagy szükséges; aki a czélt akarja, az eszközt is kell akarnia; aki a hasznot huzza, a kárt is viselje stb. (Quasi-contractus). Szintesbirtok a testetlen dolgok, pl. vadászati halászati, és minden más jogok birtoklása, melyeket nem lehet szerezni sajátlagos birtokba vétel ú. m. kézbefogás, vagy őrizet által (mint a testi ingókat), vagy megszállás, bekerités stb. által (mint az ingatlanokat), hanem azokhoz valaki csak önnevében használás által juthat. (Quasi-possesssio).