, SZINETLEN, (szín-etlen) mn. tt. szinetlen-t, tb ~ěk. 1) Aminek határozott tiszta szine nincs; elmosódott, homályos, elfakult szinű; halavány, sápadt; seszinű. Szinetlen bor, zavaros, tisztátalan. Szinetlen ócska posztó. Szinetlen beteg. 2) Átv. ért. nyilt, tettetés nélküli szivű; őszinte; szabatosabban: színezetlen. Színetlen barátság, nyájasság. Határozóként. am. szín nélkül; tettetés nélkül.