, fn. tt. szilvát. Szilvafán termő csontáros gyümölcs. Beszterczei szilva. Magvaváló szilva. Sárga, fehér, vörös, kék szilva. Vad, oltott, dobzó, gömbölyű, szőlő=, kökényszilva. Lószemszilva. Bábaszilva, melyet a ragya megütött. Szilvát aszalni, befőzni. Szilva ize. Szilvából főzött pálinka. Dióval béllelt aszalt szilva. Olyan a képe, mint az aszalt szilva. (Km.). Göcsejben: szija.
Mi eredeti jelentését illeti, valószinü, hogy nevét szívos, szíjas rostokból álló tulajdonságától kapta, minthogy húsa más gyümölcsökéhez képest szijasabb, feslőbb, hasadékonyabb, legalább a közönséges magvaválóé. Legközelebb áll ezen értelmezéshez a göcseji szija = szilva. E tekintetben egyezik vele a halak kopoltyúja alatt levő szilvány is, mely csakugyan rétegesen öszveszerkezett szíj-, vagy szalagforma lapocskákból áll. Egyezik vele egyébiránt a szláv szliva, sliva, másképen: szlúka. V. ö. SZIL, (1).