, (szilva-any) fn. tt. szilvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon vöröslő, húsnemű, sokrétű lapocskákból álló szövedéktest, mely a hal kopoltyúja alatt fekszik. Ennek pirosságáról lehet leginkább megtudni, ha a hal eleven-e még. Szeged tájékán szirony v. szironya.
Gyökre és alapértelemre egyezik a foszlányos, szalagos, forgácsnemű testeket jelentő szilács, szilány, szilánk szókkal. V. ö. SZIL, (1).