, (szil-fa) ösz. fn. Fanövénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendjéből; csészéje öt metszésü, bokrétája nincs, gyümölcse lapos lependék; van négynyolcz hímes is. (Ulmus). Fajai között legismeretesb a sima szilfa (ulmus campestris), melynek levelei félfarúk, kétszeresen fürészesek, virágai tömöttek, csaknem kocsánytalanok, fájának kérge sima, fehéres; máskép: alásfa. Nevét valószinüen fájának szilánkos tulajdonságától kapta, s mint olyan némely szerszámokra s kerékgyártói müvekre is igen jó. Mandsu nyelven szilka v. szilkan szóról Gabelentznél csak annyi áll: "Name eines Baumes. Budenz J. szerént a mordvinban säli, az erzamordvinban selej, a cseremiszben olo, a votjákban sirpu szintén szilfát jelentenek.