, (szil-a-al) áth. m. szilál-t. Valamely foszlán szerkezetű vagy fürtöt képező testnek rostjait, szalagait, szálait egymástól elválasztja, szétszórja, s mintegy szélnek ereszti. A szél szilálja az ember haját, a ló serényét; a búzakévét. Hangváltozattal: zilál.
Mennyiben szálas, rostos, foszlékony testekre vonatkozik, valószinű, hogy egy eredetű a szilánk, szilács, szilány, szilvány szókkal. V. ö. SZIL, (1). Egyébiránt minthogy szétszórást, s mintegy szélnek eresztést is jelent, azt vélhetnők, hogy szelel igének vastaghangú módosúlata, s megfelel neki a latin ventilat.