, (szil-ár-d) mn. tt. szilárd-at. 1) Széles ért. szivos, rugalmas részekből, rostokból szerkezett, s ennél fogva az ellenerővel daczoló, nem törékeny; a maga nemében erős, kitartó. A gránit szilárdabb a homokkőnél. A szilfa szilárdabb, mint a fűz. 2) Szorosb átv. ért. mondjuk személyről, kinek lelki ereje edzett, kit a külső ellenszegülés egyhamar meg nem rendit, meg nem tör, kinek jelleme határozott, állhatatos, erélyes. Szilárd jellemű, szilárd akaratú férfi.
Azon szil gyökü szók osztályába sorozható, melyek valami szivosat, rugalmasat jelentenek. Mennyiben a szilárdság erőt fejt ki, rokon hozzá az erőt, erőset jelentő szláv szila, szilni, és a latin solidus. V. ö. SZIL, (1).