, elavult v. elvont gyök, melynek több származékai élnek. 1) Szilács, sziláng v. szilánk, szilány, szilony, szilvány, mind szijhoz hasonló testrétegeket jelentő szók, minélfogva egy a szij főnévvel, honnan szijács és szilács, a székelyeknél is szíjas és szilánkos azonos szók; egyezik szál szóval v. szal gyökkel is ,szalag szóban. A székelyeknél ,szilánk értelemben önálló szó. l. SZIL, (2). Mennyiben pedig a ,szíj eredetileg, valami szivosat, rugalmasat jelent, átv. ért. egyeznek vele az erkölcsi szivosságra vonatkozó szilárd, szilágy és szilaj. 2) Innen elemezhető: szitál, máskép: zilál, azaz foszlán vagy szálas részekből álló test rostjait, szálait egymástól elválasztja, szétszórja, s mintegy szijakra hasogatja. 3) Szilva, melynek húsa némileg szivos, és rostos. 4) Szilony olvadás után megfagyott hó, és szilogy hódara, mindkettő nem morzsolékony, vagy porhanyó, hanem szilárdabban áll össze.