, fn. tt. sziklát. Nagy kőtömeg, a mint természeti helyzetében akár magasra emelkedve, akár a hegyek gyomrában vagy a föld szine alatt létezik. Meredek, csúcsos szikla. Fölvettetni a sziklákat. Sziklába vágott pincze. Sziklára épített vár. Házát erős sziklára építeni. Gránit, márvány szikla.
Egyezik vele a szláv szkala, melyből lett szkalicza, magyarul Szakolcza város neve. Hasonló hozzá a latin silex, saxum is. Egyébiránt a magyar nyelvből elemezve: Szabó Dávid szerént szilag v. szilak jelent valamely egésztől elszakadt, eltörött darabot, miből azt lehetne vélni, hogy szikla hangátvetés által ebből keletkezett, s eredetileg darabot, hasábot jelentett, honnan kőszikla annyi volna mint kőszilag, azaz kődarab, kőréteg. V. ö. SZILAG.