, (szil-va-as) mn. tt. szilvás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Szilvafákkal bővelkedő, beültetett. Szilvás kertek, szőlőlábak. 2) Szilvagyümölcscsel rakott, vagy szilvaízzel töltött. Szilvás kosár. Szilvás palacsinta, dödölle, derelye, szilvás fánk. Használják főnevül is, s ekkor tárgyesete: szilvás-t, és többese: ~ok; jelent tért, helyet, kertet, melyben szilvafák tenyésznek. A szilvást bekeríteni.