, (szik-k-ad) önh. m. szikkad-tam, ~tál, ~t. Mondjuk sárról, átázott földről, midőn nedvei elszállván száradni, keményedni kezd. Egyezik vele a latin siccus, sicco, a szláv szuchi, a franczia sec, Budenz J. szerént a lapp coko- (kiszáradni, pl. a tó, patak) lappfin čäkked száraz, pl. kemény hús, melynek nincsen leve. V. ö. SZIK, elvont gyök. Tájkiejtéssel czikkad, néhutt tikkad, ámbár ez máskép am. fáradságtól lankad.