, (szig-et-ěl) áth. m. szigetěl-t. Valamely tért, helyet vagy testet bizonyos korlátok által elkülönít. Szűkebb értelemben villany- vagy berzvezető testet más körűllévő tárgyaktól oly test által választ el, mely a villany- vagy berzerőt tovább nem közli, milyen pl. a selyemzsinór vagy üveg. (Isolare). Átv. ért. elszigetelni magát, am. mások társaságától elvonni, s magába zárhozni.