, (szid-al-om) fn. tt. szidalmat, harm. szr. ~a. Keményen feddő, dorgáló, gyalázó, káromoló kifejezések, melyekkel valakit szidnak. Szidalmakkal illetni valakit. A szidalmat békével tűrni. Régiesen am. szégyen, gyalázat (ignominia). "Hamar szidalom líszen az kevélynek dicsősége. (Publius Syrus után Magyar Prózairók. I. k. Kiadja Toldy F. 273. l.). V. ö. SZID.