, (szěr-ěz-ő) mn. és fn. tt. szěrző-t. 1) Személy, ki vagyont gyüjt, keres; ellentéte: költő, pazarló. 2) Hajhász, vagy alkuszféle ember, ki mások számára kerít, eléállít valamit. Cselédszerző, házasságszerző. 3) Valamit alapitó, alkotó. Honszerző eleink. 4) Ki bizonyos elmemüvet hoz létre. Könyvszerző, szinműszerző, versszerző, zeneszerző; régente: törlejtő. V. ö. SZERĚZ.