v. SZÍK, (1), fn. tt. szik-et, harm. szr. ~e. Megfelel némileg a latin natrum, különösen pedig a kereskedésben ismeretesb ,soda szónak, másképen: sziksó. V. ö. SZIKENY; SZIKÉLEG; SZIKSÓ.
E szó a képzőket és ragokat vékony hangzóval veszi ugyan föl, mindazáltal valószinű, hogy egy jelentésü a vastag hangu szik gyökkel, melyből szikár, szikkad származtak, minthogy a szik illetőleg a sziksó kiszáradt laposokon találtatik leginkább. Egyébiránt teljesen egyezik vele a mongol szeköü (salpêtre, nitre, t. i. a természetben roppant mennyiségü salétromsavas szík találtatik, különösen Chili és Peruban 100 négyszög mérföldre terjedő rétegekben a földes részeken kivül konyhasóval is keverve, ezért az egyes alkatrészek után hol egyik, hol másik alakban kapták a föntebbi nevezeteket; úgy hogy a mongol szeköü szintén a mongolban másképen: siu v. sau, mely ismét a magyar só-val rokon, melynek mint konyhasónak a szik egyik alkatrésze).