v. SZIJÁCS, (szij-ács) fn. tt. szijacs-ot, harm. szr. ~a. 1) Balatonmellékén és másutt, fáról legyalúlt, szijhoz hasonló vékony forgács. 2) A növény belső szervei között azon rész, mely a háncs és geszt között foglal helyet (Splint); V. ö. NÖVÉNY. Máskép: sziács, mely Göcsejben különösen abroncskötő fűz-szalagot jelent (Vass József). Baranyában s Kemenesalján szivács, V. ö. SZÍJ.