, fn. tt. szigoráll-t, tb. ~ak. Növénynem a kéthímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje négy-öt hasábu; bokrétája egyszirmú, négy hasábú; tokja két rekeszű. (Veronica). Számos fajai ismét három alnemüek: füzéresek (ide tartoznak a fattyu sz.; macskafarku sz. köznépiesen: kék macskafark; orvosi sz. köznépiesen: dicsőségesfű stb.); sátorozók és fürtösek (leveletlen sz.; derécze sz. köznépiesen csak derécze v. vízi pólé, vízi saláta, téli saláta; sarlós sz. köznépiesen: nagysarlós fű, nagyobb cserlevelü fű; hegyi sz.; cserszigoráll, köznépiesen: fattyú veronika stb.); végre egyvirágú kocsányosak (mezei sz.; ugar sz.; kakuk sz. stb.). Neve talán am. szigoran áll, fajainak ily minőségű füzérei- és virágairól. (Diószegi és Fazekas, mint tudjuk, a legmerészebb nyelvújitók valának, különösen az igetőket is főnevekül használták, de a jó hangzás ellen soha nem vétettek, ezért az ők alkották több száz új szó általában el van fogadva). V. ö. SZIGORMAG.