, (szer-et-etlen-ség) fn. tt. szeretetlenség-ět, harm. szr. ~e. Kedélyi állapot, midőn valaki mások iránt szeretettel nem viseltetik; mások iránti érzéketlenség, gyöngédtelenség, gyülölség stb. "Szeretetlenség és üldözés egy tiszta vallásban, annál kevésbé a keresztény vallásban nem létezhetik. Klauzál Gábor (az 1844-iki országgyülésen febr. 10-ikén).