, (szěr-ěz-et-ěs) fn. tt. szěrzetěs-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Bizonyos szerzetnek, mint egyházi testületnek tagja. "Menden szerzetesek (omnes religiosi) jól mondjatok (benedicite) Istennek. (Bécsi cod. Dániel. III.) "Szerzetös ember Istennek adja nem csak testét, de még lelkét és ünön tulajdon akaratját es. (Góry-cod. 36. l.) V. ö. SZERZET, és BARÁT.