, (szik-fű) ösz. fn. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősözvegyek rendjéből; vaczka kopasz, hengeres kupos; csészéje lapos, födelékes, aszottas szélü pikkelyekkel. (Matricaria). Fajai közől valók: szagos szikfű (matricaria svaveolens) és orvosi szikfű, néhutt köznéven: pipitér vagy székifű, (matricaria chamomilla). Nevét alkalmasint onnan vette, hogy különösen az utóbbi szikes földeken szeret tenyészni. Némelyek az elsőt az aranyvirág (chrysanthemum) vagy pártamag (pyretrum), az utóbbit a montica (anthemis) neme alá sorozzák.