, (szép-ěg-et) gyak. áth. m. szépěget-tem, ~tél, ~ětt, par. szépěgess. Molnár A. és Calepinus magyarázója szerént am. szépitget, ékesget, csinosgat. Eléfordúl Pázmánnál is a szépegetés származékban, továbbá az Eszterházy Tamás által használt szépegethet igében. A székelyeknél Udvarhely székben átv. ért. am. hizlalni. A sertést megszépögetni.