, (szik-eny v. szik-any) fn. tt. szikeny-t, tb. ~ěk. Ezüstfehér szinű, tündöklő fényü, közönséges hévmérséklet mellett viasz puhaságu s a víznél csekélyebb fajsulyu könnyü fém. A levegőn azonnal élegűl (élenyt vesz magához), s fénytelen hártyával huzódik be, az élenynyeli rokonságánál fogva a vízre vetve azt nagy hevességgel felbontja s egyesülvén a víz élenyével, ennek könenyét szabadságba helyezi. Azonban a vízen nem gyúlad meg mint a hamany (kalium); de ha itatópapírt teszünk a vízre s erre vetjük a szikenyt, meggyúlad és sárga lánggal ég. Latin neve natrium vagy sodium. ,Szikeny nevét a sziksótól nyerte, melynek egyik alkatrésze. Halvanynyal (chlorral) egyesülve (szikhalvag) a közönséges konyhasót alkotja.