, (szig-et) fn. tt. sziget-ét, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Minden oldalról vizzel kerített, s majd élesebb majd tompább szöget képező szárazföld. Tengeri sziget, melyet a tenger vize övedz. Folyamsziget. Folyó ágai közé szorított sziget, pl. Margit, Csepel szigete a Dunán. Midőn a vizek közé szorult földnek egy része úgynevezett nyelv által a többi szárazfölddel kapcsolatban áll, félsziget a neve, milyen Tihany szigete a Balatonban. 2) Áth. bizonyos korlátok által elkülönített hely, mely a tulajd. ért. vett szigethez némileg hasonló, pl. bozóttal, cserjével kerített térség, honnan elszigetelni valamely helyet, am. a többi térségtől bizonyos korlátok, kerítések által elválasztani.
Gyöke szig egy eredetű a szorult, vagy bizonyos vonalak által kerített helyet jelentő szig, szeg, szög, szug, zug szókhoz; tájszokásos kiejtéssel: szeget, mintegy oly hely, melyet a víz körülszeg, vagy mely körül a víz megszegik, megszegellik. V. ö. SZEG, fn.