, áth. m. szid-tam, ~tál, ~ott. Valakit keményebb szavakkal fedd, dorgál, gyaláz, káromol. Megszidni, leszidni, kiszidni, öszveszidni valakit. Jól megszidták. Cselédjeit minduntalan szidja. A ki mást szid, maga vétkezik. (Km.) ,Szitok származékban s ennek további származékaiban a d t-vé változik.
Ez igének gyöke azon szi indulathang, melyet a haragos, mérges ember, és némely állatok, péld. ludak, kigyók hallatnak. Hasonlók a persa szitíh (contentio, rixa), szitih-íden (certare, rixari), az észt szaata-, a finn szadatta- (mala imprecari); csagataj szök-mek v. szükmek, oszmanli szöjmek, szövmek; némileg keményebb nyelvhegyi hanggal képződött a mongol sodo-khu (detester), sibsi-kü (maudire) sigut-khu (detester,) mordvin sudï, erzamordvin sudo- (átkozni), hegyi cseremisz süd-, sud-, sudal-, (mindenütt magyar s); német Schimpfen, Schelten, Schmähen stb. A ki mást szid, azt mintegy lesziszegi, valamint a dorgáló ledörgi, a káromló lekárogja.