, (szikra-az-ik) k. m. szikráz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Szikrákat hány, szikrák röpködnek ki belőle, sziporkázik. Szikrázik a pattogva égő fenyüfa, a kalapácscsal ütött tüzes vas. Átv. szikráznak a szemek, midőn valamely heves indulat, pl. harag izgatja idegeiket, vagy midőn kápráztató fénypontok lebegnek előttök. Addig iszom, míg a fogam ki nem ázik, két fekete tüzes szemem nem szikrázik. (Bordal).