, (szét-húz) ösz. önh. és áth. 1) Különböző, vagy egészen ellenkező irányban húz, pl. midőn egyik ló tüledre, másik hozzádra húz. Átv. ért. működő társával ellenkező irányt követ, nem egyezik vele. 2) Ellenkező irányban húzva valamely testnek végeit, vagy széleit a középponttól távolabbra viszi, messzebbre nyujtja. Széthúzni a ruganyos szalagot, a bőrt; széthúzni a száját. Továbbá, huzás által egymástól elválaszt. A verekedőket széthúzni. V. ö. HÚZ.