, (szěr-tartás) ösz. fn. Általán, bizonyos cselekvények végrehajtásánál szokásban levő rend, mód, mely a dolognak némi innepélyes szint, látványosságot, érdeket s tekintélyt, illetőleg tiszteletreméltóságot kölcsönöz. Házassági, lakodalmi, temetési szertartások. Egyházi szertartások. Udvari szertartások. Fényes szertartással bevezetni, megkoronázni a fejedelmet; beigtatni a püspököt. "Mert ezek szertartás nékíl veszik el az te k(egyelmed) jevedelmét, mint ilyen dúlók. Levél 1559-ből (Szalay Ág. 400 m. l. 352. lap.).