, (szer-te) ih. Elsszórtan, ide-oda, különböző irányban eloszolva, ide s tova. Szerte bolyongó vadászok. Szerte kuszált szénabaglya. Szertejáró gondolatok. Leginkább a szét (szélt), szélylyel és szerint határzókkal öszvetéve használtatik. Szerteszét, szerteszélt, szerteszerint, szerteszélylyel. Hasonló öszvetételüek a szintén térre vonatkozó, ide s tova, téltúl, tétova, köröskörül, ide-oda, erre-arra határozók. Lehetett eredetileg szélte is, honnan ország szerte, megye szerte, haza szerte, világ szerte am. ország, megye, haza, világ széltében. A Müncheni codexben állapitó raggal: "Megháboreitotta a népet mend Judeán szerte (Lukács. XXIII.).
Képzője tulajdonkép az egyszerű t, mint lent, fent, alant, továbbá a hajdant, régent, éjent időhatárzókban, s az e, csak toldalék, mint ezekben: szinte, hajdanta, régente, éjente, meginte. V. ö. SZANASZÉT.