, (szěr-szěm) ösz. mn. Szemes, virgoncz, eleven, világravaló. Szerszem legény, ficzkó, katona. Nyalka szerszem katona. (Pázmán Kal. 368. l.) Ikerszavaink egyike, melynek első alkatrésze a módot, ügyességet jelentő szer, másik pedig az ügyelési érzék szerve a szem, tehát am. szeres-szemes. Hasonló öszvetételek: szemfül = szemesfüles, és kézláb pl. ilymondatokban: ez a fiú csupa szemfül; ép kézláb ember kell ide, nem csonkabéna.