, (szer-et-etlen) mn. tt. szeretetlen-t, tb. ~ěk. Kinek szivében a gyöngédebb vonzalmú, különösen az erkölcsi, keresztény szeretet érzelme nem foglal helyet; mások iránt érzéketlen, szivtelen; másokat kerülő, utáló, gyülőlő. Szeretetlen apa, anya, ki gyermekeinek javával nem gondol, velök durván bánik stb. Szeretetlen házastársak, testvérek, rokonok.
"Kiér Isten jót ne adjon,
Szeretetlen tássat adjon.
Székely ballada.
Határzóként am. szeretet nélkül, szeretetlenül.