, (szer-et-ő) mn. és fn. tt. szerető-t. 1) Általán, aki szeret, e szót minden érteményében véve. Gyermekeit szerető apa, nejét szerető férj. A szeretet tárgyának nevével öszvetéve, példák: emberszerető, gyermekszerető, atyafiszerető, istenszerető, barátságszerető, műszerető. 2) Nemi szeretetre, vagyis szerelemre vonatkozólag, személy, általán, ki egy másikkal szerelmi viszonyban van, legyen e viszony akár szabad, akár tiltott; különösen, házasság által még senkihez nem kötött személy, kinek szándéka, vágya van a szeretett kedvessel házasságra lépni.
A szeretők megszólitásai a népdalokban: angyalom, angyali lélek, csillagom, babám, gyöngyalak, kincsem, lelkem, rózsám, violám stb.
"Oh istenem, adj állandó erőt,
Hogy tarthassak egy igaz szeretőt.
"Szárad a bokor a tetőn,
Haragszik rám a szeretőm.
"Édes anyám nevelése vagyok
Barna legény szeretője vagyok.
"Kinek nincsen szeretője, babája
Nincsen annak e világon hazája.
Népdalok.
3) Valamint gyakran a népdalokban, úgy régiesen is szeretettet is jelent: "Szerető fiam.... szerető atyám (Góry-cod. 36. és 37. l.).