(szer-ep) fn. tt. szerep-et, harm. szr. ~e. 1) Azon beszédek, illetőleg cselekvények öszvege, melyek eljátszásával a szinész bizonyos szinmüvi személyt képvisel. Férfi, női szerepek. Fő szerep, mellékszerep. Nagy, kicsi, nehéz, könnyü szerep. Néma szerep. Király, koldús szerepét játszani. Szerepét tudni, jól fölfogni. Szerepéből kiesni. 2) Átv. vállalat, hivatal, életnem, melyet valaki nyilvánosan gyakorol, s melyre a közönség szemei függesztvék. Ország kormányában, forradalomban, társas körben nagy szerepet játszani. Jól vitte szerepét: "Nemzetünk még nagy szerepet fog játszani...... itt van az egyesülésnek ideje. (Gróf Széchenyi István. Az 1840-iki országgyülésen april 22-ikén).
E nyelvhasonlat szerént helyesen alkotott ujabb kori szónak gyöke szer vagy szěr (azonban ,szerep csak nyilt e-vel divatos), melynek több más érteménye közől kettő különösen megilleti a szerepet, u. m. a) azon egymást követő váltakozás, melyben bizonyos kötelességet végezők sorban követik egymást, pl. szerben őrízni a nyájat am. egymást fölváltva; papszerbe menni, am. a papot valahová vinni, midőn e kötelesség egyik vagy másik hivre rákerül; tehát a szinészek is, midőn szerepeiket elmondják, szerben beszélnek; b) mód, vagy hasonlat, melyet bizonyos cselekvésben követünk, pl. szép, jó szerével tenni valamit; azon szerént, am. azon módon, hasonlatra; és így a szerepvivő szinésznek is föladata azon szerént beszélni és cselekedni, mint a képviselt személy beszélne és cselekednék. Képzésre nézve hasonló a terep, telep, kelep, közep, alap szókhoz.