v. SZĚRĚNCSÉLTET, (szěrěncse-el-tet) mivelt. m. szěrěncséltet-tem, ~tél, ~ětt, par. szěrěncsél-tess. Véletlen sorsra, koczkára tesz valamit; valaminek sikerét egyedül a szerencsére bizza. Minthogy pedig a véletlen sors jó vagy rosz lehet, innen szerencséltetni valamit annyit is teszen, mint veszélyeztetni, koczkáztatni. "Életem szerencséltetésével is tartozom uramnak szolgálnom. Gr. Eszterházy M. nádor 1631-ben (Toldy F. kiadása. 196. l.). Az irói nyelv össze kezdi zavarni szerencsésít azaz ,boldogít igével. De a kettő különbözik egymástól.