, SZĚRÉNY, (szěr-ény) mn. tt. szěrény-t, tb. ~ek. Helyes alkotásu új szó a latin modestus, vagy német bescheiden kifejezésére. Mondjuk oly személyről, ki önnön becse, érdemei, jelességei, tökéletességei felől mérsékletten s némi tartózkodással itél, azokat túl nem becsüli, még kevésbbé fitogtatja. Különösen, magaviseletében, beszédében, itéleteiben nem hányiveti, nem igénylő, nem követelő, nem tolakodó, szóval, ki mindent illő szerrel és móddal tesz. Átv. értelemben alkalmazzuk az ily személy cselekedeteire is. Szerény magaviselet, itélet, véleményezés.
Gyöke azon szěr, mely többek között bizonyos módot, mérséket, illemet jelent, pl. ezen kifejezésekben: jó szerével, szép szerével tenni valamit. Ily fogalmi viszonyban állanak a latin modus és modestia is. A mongolban szeremdsi vagy szerimdsi am. modestie, pudicité, chasteté stb.