, SZĚRĚNCSÉTLEN, (szěrěncse-etlen) mn. tt. szérěncsétlen-t, tb. ~ěk. Kinek szerencséje nincs; kit bal viszontagságok érnek, üldöznek, boldogtalan. Szerencsétlen játékos, vállalkozó. Szerencsétlen apa. Senki sem fogadja barátul a szerencsétlen embert. Szerencsétlennek az egyenesen is eltörik a lába. (Km.). Szerencsétlennek a halál sem barátja. (Km.). Átv. mondjuk oly tárgyakról, eseményekről, melyekkel szerencse nem jár, melyek a maguk nemében sikeretlenek, roszul ütnek ki. Szerencsétlen óra, gondolat, lépés, vállalat. Határzóként am. szerencsétlen módon vagy állapotban, szerencsétlenül.