v. SZĚRĚNCSÉS, (szěrěncse-es) mn. tt. szěrěncsés-t v. ~et, tb. ~ek. Kinek a szerencse kedvez, kinek vágyai sikerülnek. Kisebb mértékü és nyomatéku a boldog szónál. stb. Szerencsés katona, ki a csata veszélyéből seb nélkül menekszik. Szerencsés játékos, ki nyerni szokott. Szerencsésnek kiki társa akar lenni. (Km.). Köszöntő és bucsuzó mondatokban divatos szó. Szerencsés jó reggelt, napot, éjtszakát! Szerencsés utat kivánok!