, fn. tt. szerecsen-t, tb. ~ek, harm. szr. ~ě v. ~je. A középkori latin saracenus után keletkezett szó, s 1) am. keleti Arabiának lakosa, mely név a keresztes háborukban minden muhamedánusokra kiterjesztetett. 2) Különösen és tulajdonképen Aethiopia lakosa, honnan e közmondat: szerecsent mosni v. szerecsent szappanozni am. aethiopem lavare. 3) Közép Afrikának fekete lakói, az úgy nevezett négerek. Általán a népnyelv a szerecsen nevezet alatt déli meleg tartományi fekete embert szokott érteni.