, (szer-el-ěm-es) mn. tt. szerelmes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Aki szoros ért. vett szerelemmel viselketik valaki iránt. Szerelmes ifjú, leány. Első látásra szerelmes lett bele. 2) Szerelemre hajlandó. Nagyon szerelmes. Mindenkibe szerelmes. 3) Szerelemre vonatkozó, Szerelmes levél, versek, dalok. Szerelmes kacsintások, pillantások, jelek. Szerelmes gondolatok. 4). Néha am. szeretetre méltó, kedves. Szerelmes Istenem! Szerelmes Jézus! Szerelmes kis öcsém. "Mint kezdjem, szerelmes magyar nemzetem,..... beszédemet. Gr. Wesselényi Ferencz (1661. dec 5-ikén a kassai részgyülésen levő Rendekhez).