, (szer-el-ěm) fn. tt. szerelm-et. harm. szr. ~e. Régente, mint a hasonló képzőjü szóknál, az alanyesetben is szerelm. Nyelvünk újabb korban szabatos különbséget tesz a szeretet és a szerelem között, midőn ,szerelem alatt a széles értelemben vett szeretetnek azon ágát érti, mely a nemi ösztönből eredő viszonyos érzelmen alapszik, s így a ,szerelem jelenti azon kedvtelést, és vonzalmat, melyet valaki egy más nembeli személy iránt érez, és azzal egyesűlni, együtt élni, annak javát, boldogságát előmozdítani vágyik és törekszik. Valaki iránt szerelmet érezni, szerelemre gerjedni, gyúladni. Szerelemtől égni, lángolni. Belső heves, tüzes, forró, lángoló, kiolthatatlan, tiszta szerelem. Érzéki, testi, szerelem, mely csupán érzéki kedvtelésben, és élvezetben áll. Hű szerelem.
"A vár ura jő, s gyürüt, ékes övet,
S több nagybecsü mátkaruhát hoz.
Néz Ilma, csodálja hímes javait,
S így válaszol a kegyes agghoz:
Fénylő ugyan, ah! de hideg jutalom;
Pártám csak a hű szerelemnek adom.
Kisfaludy K.
Tiltott szerelem, mely bizonyos törvényekkel ellenkezik. Szerelem nyila, dárdája. Nem mindenkor édes gyökér a szerelem. (Km.). Nem estem én a verembe, mással estem szerelembe. (Népd.). Közmondatok: Nem lát a szerelem. A szerelem veszedelem. Szerelem gyötrelem. Nem mindenben édes gyökér a szerelem. Szerelem búra visz. "A szerelem éltünk virága s nem több. B. Eötvös J. (Gondolatok). Átv. a szerelemérzésnek tárgya. Szerelmem galambom. Egyébiránt néha erkölcsi, vallásos szeretetet is jelent, kivált a szerelmes származékban: szerelmes Jézusom. A régiek mind ezen, mind általánosabb értelemben használták. "Mert monnon megsephettettek (sebhettettek) vala ő (Susanna) szerelmével. (Bécsi cod. Daniel (XIII.). "Irának, hogy minden szerel(m)mel (ut omni studio) ez nap az jövendő üdőben jeles inneppé szerzettetnék. Bécsi cod. Heszter, IX.). "Te házadnak szerelme (zelus domus tuae. Müncheni cod. János. II.). "Istennek szerelmét (dilectionem domini) nem valljátok tübennetek. (Ugyanott. V.). "Ha en parancsolatimat tartandjátok, lakoztok en szeretetemben, miképen és en tartottam en atyámnak parancsolatit és lakozom ő szerelmében. (János XV.).
E szónak törzsöke az elavult szerel, melynek módosított mása t képzővel alakult szeret. Ily viszonyban állanak a mutat és a Müncheni codexbeli szintén elavult mutal, honnan ugyanott képmutató am. képmutató; továbbá a régies irgat és az irgalom törzse: irgal; a sért és sérel, sérelem; segít és segél stb. V. ö. SZERETET; és eredetére nézve l. SZERET.