, (szer-el-ěm-est) ih. A régieknél gyakrabban eléjövő est (hangrendileg ast) képzővel alkotott szó, mely különösen a Müncheni codexben am. a latin diligenter, azaz, különös szorgalommal, figyelemmel, mi tárgyszeretetre mutat. "Heródes szerelmest tanólja vala ő tőlök a csillagnak idejét. Müncheni cod. (Máté II). "Tetett (tetszett) énnekem szerelmest mindeneket szerével megirnom. (Ugyanott. Lukács. Bevezetés). "Hogy Izrael szerelmest járjon istennek tisztességében. (Bécsi cod. Baruth V.).