, (szer-d-ék) fn. tt. szerdék-ět, harm. szr. ~e. Minden ingó, vagy ingatlan vagyon, melyet valaki szerzett, keresett, gyüjtött. Ezen értelmezéssel egyezik a közmondat: Ebül gyűlt szerdéknek ebül kell elveszni, vagyis az igazságtalan szerzemény nem marad meg.
E szónak gyöke szer, s az egész szerdék am. szerzék. Igy váltakoznak a d és z rokon hangok a foglalkodik, foglalkozik, gondolkodik gondolkozik, addig azzig s több másokban.