, SZĚRÉNYSÉG, (szěr-ény-ség) fn. tt. szěrénysěg-ět, harm. szr. ~e. Mérsékelt önbecsülés, vagy is tulajdonság, melynél fogva valakit szerénynek mondunk. V. ö. SZĚRÉNY. Kant szerént igényeink mérséklése, midőn önszeretetünket mások szeretete által korlátozzuk. Szerénységgel nyilatkozni saját érdemeiről. Valamit szerénységből elhallgatni, magától elhárítani. Szerénységből visszavonni magát.