, SZEPRENTE, fn. tt. szeprenczét v. szeprentét. Venyige, vagy is a szőlötőről lemetszett vesszők.
Alkalmasint átvetett szó, mint a hasonló alakú petrencze (perdencze), vötröcze (vörtöcze), rakoncza (talán am. karoncza).
Így szeprencze is eredetileg szerpencze lehetett melynek gyöke szer rokon a sarjat jelentő sereng, és a fiatal növésre vonatkozó serdűl szók gyökével, minthogy a szeprencze csakugyan sarjat vagy sarjacskát jelent. Az eredeti s azért változott sz-re, mert ez a képzőnek ez hangjával inkább öszhangzik.